Felkészülés az óvodára

Felkészülés az óvodára

 

"Hej, óvoda, óvoda, az volt ám csak a csoda!"- olvashatjuk Vackor, a kismackó első óvodai napjáról.

Mindenki vágya, hogy a gyerkőcnek (és a szüleinek is J ) valóban csodajó legyen az ovikezdés. Ehhez szeretnék néhány gondolatot megosztani Önökkel.

A szeptemberi óvodakezdés előtt, a nyári hónapok a legalkalmasabbak arra, hogy együtt hangolódjunk azokra a változásokra, amelyek ránk várnak. Ha a gyermekünk már az óvoda előtt is gyakran megfordult gyerekközösségekben, vagy épp volt bölcsődés akkor jóval könnyebb helyzetben vagyunk, hiszen többé-kevésbé tisztában van azzal, hogy milyen is egy közösségben, mások felügyeletére bízva tölteni a napot, anyától és apától távol. Ettől függetlenül az óvodai lét más, mint a bölcsőde, ebből adódóan az sem törvényszerű, sőt nem elvárható, hogy a beilleszkedés észrevétlenül történjen.

A bölcsődei világ, vagy épp az otthon töltött évek után itt egy új világ fog kinyílni gyermekünk számára, hiszen a társas kapcsolatok szép lassan immár valódi értékké válnak számára is. Az elkövetkezendő években pedig számtalan dolgot fog kipróbálni, rengeteg új képességre szert tenni, miközben megteszi első önálló lépéseit -immár nélkülünk.

Az érdeklődéstől az izgatottságon és a megszeppentségen keresztül az örömteli várakozásig sok minden megfordulhat a fejükben, akár egyszerre vagy váltakozva, ami teljességgel helyénvaló. Hisz minden új kaland lehet bizsergetően izgalmas, ugyanakkor, épp ismeretlen voltából kifolyólag félelmetes is. 

·         Beszélgessenek a gyermekkel arról, hogy milyen is az óvoda. Ehhez sok olyan mesekönyvet találnak, ami jó alapot adhat arra, hogy szóba hozzák az ovi-témát. Persze itt is fontos az aranyszabály! A nyár ne erről szóljon, nem kell minden nap szóba hozni! A kisgyerek nem igazán tudja még mi fog történni, így a „Várod már az óvodát” kérdéseket mellőzzük. Inkább arról beszéljenek neki, hogy mennyire jó lesz, ha sok kisgyerekkel tud majd játszani, biztosan sok barátja lesz, az oviban sok olyan játék van, ami otthon nincs, és lesz olyan óvónéni is, aki a „csúcsszuper játékok” kitalálója. Ha tudják a gyermek óvódai csoportjának, az óvónéniknek, dajkanéniknek a nevét, a kisgyermek jelét azt is lehet említeni. Ezzel előrevetítik a személyes kapcsolatot, a csoporthoz tartozás érzését.

·         Személyes élményekkel is gazdagíthatják a beszélgetést. Remélhetőleg sok olyan pozitív ovis élmény birtokában vannak, amiről szívesen mesélnek. A legjobb, ha vannak vicces sztorik!

·         Ismerkedés az óvodával - az óvodai léthez közeledvén érdemes sétálgatni az intézmény környékén, így ismerkedve az útvonallal, épülettel. Elképzelhető, hogy még az udvaron játszó gyereket is láthatnak, ami megerősítheti őt abban, hogy az ovi tényleg egy jó hely lehet.

·         Játsszanak óvodásat! Babákkal, plüssökkel, legóval építsék meg az óvodát, népesítsék be! A szülő aktív részvétele a játékban egy lehetőség arra, hogy játékos formában kipróbálhassa az óvodai létet, ismerkedjen a várható szabályokkal, napirenddel.

·         Bizalom. Az egyik legfontosabb tényező a sikeresség érdekében. Alapvető, hogy a szülő nyugodt lehessen azzal kapcsolatban, hogy a gyermeke jó helyen van, vigyáznak rá, szeretik. Ha a szülő ezt érzi, akkor a „lelki köldökzsinóron” keresztül is – nem csupán verbálisan – a nyugodtságot, biztonságot adja át a gyerekének.

·         Napirend. Aki kapcsolatban van velem, bizonyára tudja, hogy a napirend fontosságát milyen sokszor hangoztatom. Nem véletlenül! Egy kisgyermek életében a rendszeresség a kiszámíthatóságot-, a kiszámíthatóság pedig a biztonságot jelenti. Ha a napi teendők ugyanabban a sorrendben, ugyanabban az időben történnek, az óvodai beilleszkedést és szokásrend elfogadását is könnyebbé teszik. Legyenek ezzel kapcsolatban (is) tudatosak, és tervezzék meg a reggeleket! Tapasztalják ki, hogy mikor kell kelni, mennyi időre van szükség a készülődéshez és egy nyugodt közös reggelihez. Ha a nyáron ezt begyakorolják, szeptemberre rutinosan fog menni, ezzel sok feszültséget, frusztrációt megelőzhetnek.

·         Ha mindeddig nem tették, akkor most törekedjenek arra, hogy találkozzon kortársközösséggel (pl. játszótéren). Sokszor egy-egy ismerős arc az oviban, ugyanabban a csoportban, sokat jelent egy gyereknek.

·         Az elválás gyakorlásának egyik egyszerű módja, ha a nagyszülőkre, nagynénire, nagybácsira bízhatjuk a csemeténket rövidebb időre. Optimális esetben a nagyszülők körülrajongják az unokájukat, kedvüket keresik, a szülők tudnak töltődni, és kölcsönösen „kipróbálják” az „egymásnélküli- állapotot”.

·         Szabályok, szokások, önállóság. A napirendhez hasonlóan biztonságos keretet nyújtanak egy kisgyereknek. Minden gyerek kipróbálja, meddig mehet el, mit engednek meg neki, hol van a felnőtt tűréshatára. Mindezt nem tudatosan csinálja, keresi az önérvényesítés útját. A legtöbb, amit megtehetünk ezen az úton, hogy ésszerű, kiszámítható kereteket biztosítunk számára. Bízzanak a gyerekükben és adjanak neki életkorához mérten feladatokat (játékok elrakása, szennyes ruhák válogatása színek szerint, viráglocsolás, kutyus vizének cseréje stb)! Ezzel az önbizalma fog fejlődni, a „képes vagyok rá” érzés erősödni.

Az oviban sok a szabály! Ez természetesen érthető is. Legyen otthon is világos, tiszta, egyértelmű szabályrendszer.

·         Szobatisztaság, szopizás, cumi. A nyár egy remek alkalom arra, hogy a pelust a kicsik „elhagyják”. Az, hogy mennyi ideig tart az az időszak, amíg véglegesen megszabadul a pelustól, gyerekenként eltérő. Van, akinek elég néhány nap, másoknak hónapokba telik. A szobatisztaság kialakulásakor fontos a türelem és a higgadtság. Érdemes bíztatni és egyre több önállóságot biztosítani számára. Jó időben hagyhatják, hogy akár meztelenül szaladgáljon, könnyebben megérezve a saját teste jelzéseit. Segítséget jelenthet a bugyi-pelus is, amit akár önállóan is le tud tolni, ha úgy érzi (uralmat gyakorolhat a testén).

Ha még kölcsönösen szükségét érzik a szopizásnak, akkor a reggeli és/vagy esti időpontra fókuszáljanak!

A cumi miatt sem kell aggódniuk, az oviba behozható, főleg ha a gyermeknek ez megnyugvást jelent. Az elmúlt időszak vírushelyzeti óvintézkedéseit azonban továbbra is szem előtt tartva, hasznos, ha a cumi egy tárolódobozkában lakik és oda is kerül vissza ha már nincs rá szükség. A cumiról való leszoktatás nem az óvodakezdés időszakában a legmegfelelőbb, ezért azt vagy jóval előtte, vagy legalább egy fél évvel utána kezdjék meg.

Gyakorló szülőként még magam is emlékszem arra, hogy az ovikezdés egy szülő életében is hatalmas mérföldkő. Minden szülő számára egy kisebb veszteségélmény, mikor a kicsit először hagyja ott egy új intézményben, először engedi el a kis kezét, kiszakítva őt a megszokott, biztonságot nyújtó családi fészekből. Vitathatatlan azonban, hogy személyiségfejlődésük szempontjából nagyon fontos a kortársközösség, az óvodai légkör. A tapasztalataim alapján biztosíthatom Önöket, hogy gyermeküket az óvodában mind leendő óvó nénijeik és dajkájuk, illetve valamennyi óvodai dolgozó nagy szeretettel és odafigyelő gondoskodással várja.

 

 

 

 

Ovikezdés segítő mesék:

Szepes Mária: Pöttyös Panni az óvodában

Janikovszky Éva: Már óvodás vagyok!

Donászy Magda: Első nap az óvodában (diafilm): http://dydudu.hu/diafilm/294/294.html

Finy Petra: Óvodások kézikönyve

Catherine Leblanc, Dany Aubert: Oviba megyek!

Csesznák András - Csesznák Verka: Lapibaba oviba megy

Kormos István: Vackor az óvódában

Bartos Erika: Bogyó és Babóca az óvodában, Anna és Peti - Irány az óvoda!

Doris Rübel - Óvodás lettem

Liane Schneider - Bori óvodába megy

Bodó Béla: Brumi kalandjai

Devecsery László: Kisbuksi az óvodában

Elérhetőségem: valutunde@gmail.com (Ezen keresztül egyeztethetünk a személyes beszélgetések időpontjáról. Az ide érkező levelekre csupán nekem van rálátásom.) Előre is köszönöm megtisztelő bizalmukat!

Szép nyarat, és örömteli óvodakezdést kívánok Önöknek!

                         

                                                                                      Valuné Tóth Tünde

                                                                                     óvodapszichológus

                                                                                  mentálhigiénikus szakember

                                                                          diplomás rajzvizsgálati szaktanácsadó