Mindennapi félelmek
Az evolúciós fejlődésünk során a félelem az ember számára az egyik rendkívül fontos és hasznos alapérzelem. Mikor veszély fenyeget bennünket, testünk aktivizálódik, hirtelen bekövetkező idegrendszeri és hormonális változások sora jelenik meg, ami aztán alkalmassá teszi szervezetünket megküzdeni az adott veszéllyel: üss vagy fuss!
Mindkettő hasznos reakció, mely túlélésünket, a fenyegető helyzeteken való sikeres túljutásunkat szolgálja.
A félelmek fajtája, iránya minden életkori szakaszban más és már. Sokszor nehéz „megküzdeni” egy-egy fejlődési szakasz „mumusaival”, gyakran előfordul az is, hogy a gyermekekben a „kóros” félelmi reakciók uralják a család mindennapi életét.
A csecsemőkorban a babák félelme a biztonságérzet elvesztésében nyilvánul meg. Ez az alapja a korai szeparációs szorongásnak. A kicsik 6-7 hónaposan gyakorta rossz alvókká válnak, látszólag indok nélkül sírva fakadnak, tartanak az idegenektől.
A gyerekek 2-4 évesen válnak szobatisztává, sokan ekkor kezdik meg az óvodát, a szociális kapcsolataik bővülnek. Érhető módon ezen eseményekkel kapcsolatban konkrét félelmek jelennek meg (idegenektől, kutyáktól, vihartól, zajoktól, szörnyektől, nyitott szekrénytől, meselényektől stb.) Érdemes megtalálni az egyensúlyt aközött, hogy a gyermek megmentésére sietnénk, és hogy lehetőséget adunk neki arra, hogy megszokjon egy „félelmetesnek” cimkézett helyzetet. ( Pl.: ha a gyermeked megijed egy közeledő kutyától, vegyük fel és nyugtassuk meg, de közben maradjunk ott vele egy-két percig. Ezzel nem az a cél, hogy a gyermek szenvedjen, de ha soha nem találkozik a számára félelmetes dolgokkal, az állandósíthatja a félelmét. Hiszen az olyan lenne, mintha azt mondanád neki, hogy igaza van abban, hogy az a kutya (szekrény, fúró, teherautó…) valóban ijesztő és veszélyes, ő pedig ezt nem tudja kezelni. Ehelyett érdemes visszatérni az adott dologhoz, hogy a gyermek komfortzónája alkalmazkodjon és bővüljön.
A fantázia ebben a korban jelentős fejlődésen megy keresztül, így a félelmek tárgya is végtelen lehet, illetve megnövekedhet a „füllentések” előfordulása is. Néhány gyermek esténként[W1] visszatérő látogató a szülői ágyban, noha korábban békésen aludt a saját szobájában. Az ekkora gyermekek életében ijesztők lehetnek a változások is. A gyermek ebben az időszakban is azon munkálkodik, hogy kitalálja, hogy működik a világ, éppen ezért a rutinok nagyon megnyugtatóak lehetnek a számára. A kiszámítható napirend továbbra is segítséget jelenthet.
5-7 éves gyerekek egyik nagy félelme, hogy a számára fontos személyeknek csalódást okoz. Ezzel egyidőben a megfelelni akarás, a teljesítmény-kudarc is sokaknál megjelenik. A nagycsoportosok-kisiskolások életében megkezdődik a kortársak felé fordulás, elmélyült játékokat kezdenek játszani, beszélgetnek. A fantázia tovább fejlődik, így újabb dolgok okozhatnak félelmi reakciókat: természetfeletti lények (vámpír, farkasember, szellemek…). Még ebben az életkorban is fontos lenne, hogy ne hagyjuk egyedül a - még az életkori besorolás alapján nézhető – film nézése során sem. A „kész-”, látott tartalmak a szenzitív fantáziájára nagy hatást gyakorolnak, a feldolgozásra pedig igen gyakran nem kapnak lehetőséget.
Vannak egyfajta belénk kódolt, túlélést segítő félelmek, amik hosszabb ideig megmaradnak - ilyen például a sötéttől, vihartól, magasságtól, ismeretlentől való félelem. Az életkor előrehaladtával, azonban előjönnek az egyedülléttől, a szülők elvesztésétől, betegségtől, a haláltól való félelmek is. Ezekhez társulnak még az iskolai életből származó félelmek - tanulás, közösségbe való beilleszkedés. Ám, ha ez még mind nem lenne elég, a pubertással beköszönt a totális bizonytalanság időszaka.
Lehetőségek a félelmek kezelésére:
Megértett félelem: Még abban az esetben is, ha a gyermek félelmei apróságnak vagy irracionálisnak tűnnek, próbáljuk megérteni és érvényesíteni ezeket. Ha kinevetik vagy elutasítják, bagatellizálják az tovább ronthat a helyzeten.
Ne kerüljék az ijesztő dolgokat: Amikor a gyermek megijed valamitől, nem jó az a stratégia, ha kerülik a félelmet kiváltó tárgyat vagy helyzetet, hiszen így a félelem csak növekedhet, és hosszú távon rosszabb lehet. Ehelyett hasznos ha ilyenkor megnyugtatják a gyermeket, de nem kerülik el a hasonló helyzeteket. Legyenek vele türelmesek, és segítsék, hogy lassan, a saját tempójában ismerkedjen az adott dologgal.
Közös problémamegoldás. Jó módszer lehet, ha a gyermek segít abban, hogy készítsetek egy tervet az adott félelem leküzdésére. Például, ha fél a sötétben, beszéljék meg vele, hogy kipróbáljanak a szobájában egy éjjeli lámpát, zseblámpát vagy nyitva hagyják résnyire az ajtaját, stb., ami szerinte nála működhet. A legfontosabb az, hogy a gyermek úgy érezze, hogy valamennyire tudja irányítani az adott helyzet megoldását (sok javaslatot mondtak már hozzám járó gyerekek pl.:"szörny spray", őrt álló plüss figura).
Magyarázzák el, hogy működnek a dolgok. Ahogy a gyermek idősebb lesz, és egyre kíváncsibb a világ dolgaira, segíthet, ha elmagyarázzák neki, mi hogy működik. Ha egy félelmetes dologgal kapcsolatban sok információval rendelkezik, már nem is annyira félelmetes, hiszen már nem ismeretlen. Például ha attól fél, hogy fürdéskor a víz leeresztésével ő is lecsúszhat a lefolyón, magyarázzák el neki, vagy mutassák meg, hogy ez miért nem történhet meg. A könyveket is segítségül hívhatják, hogy biztonságos távolságból ismerkedjen ijesztő dolgokkal, mint például a pókok, a farkasok, vagy akár a villámlás, a vihar.
Szerepjátékok. A szerepjátékok is remek lehetőséget adnak arra, hogy biztonságos módon találkozzon a gyermek félelmetes dologgal, helyzettel. Ez különösen hatékony lehet például az olyan félelmek esetén, mint a fogorvosi-, orvosi vizsgálat.
Jutalmazni is lehet. Jobb nem hazudni vagy szépíteni a dolgokat, így például ha a gyermek fél az oltás előtt, hogy fájni fog, jobb elmondani neki, hogy egy kicsit csíphet, esetleg kellemetlen ahogy beadják. Lehet jutalmat is ígérni a bátorságért cserébe, de hasznos ha az inkább egy pozitív élmény (játszótér, tollasozás, kirándulás), és nem tárgyi jutalom.
Mint a legtöbb dolog, ez az összefoglaló sem kimerítő. Néhány gyermeknél korábban, vagy később jelentkezhetnek a fent összefoglalt félelmek. A gyermekre különösen nagy hatással lehet az életkorának nem megfelelő tartalom, akár film, akár valamilyen esemény (betegség, halál, traumatikus esemény, stb.), ez pedig jelentősen megterhelheti az éretlen pszichét.
Fontos megemlítenem, hogy a gyermeki félelmek tünetek is lehetnek, ha azok, már a napi normális működést jelentősen akadályozzák. Ekkor érdemes felkeresni egy szakembert.
Valuné Tóth Tünde
óvodapszichológus