Az iskolaérettség fontos kérdései
Amikor a szülők már túl vannak az óvodakezdés „megpróbáltatásain”, kezdenek rendszerben működni, végre a gyerkőc sem beteg minden hónapban kétszer, máris új kérdések vetődnek fel:
- Vajon iskolaérett –e a gyerek?
- Menjen vagy maradjon az oviban?
- Melyik suli lenne számára a legjobb?
Ezen kérdések mindegyikére nehéz olyan választ adni, ami prognosztizálja a biztos iskolai eredményességet, mégis teszek egy kísérletet, hogy ebben a fontos témában segítségükre legyek.
Először is néhány tény:
-ha egy kisgyermek betölti a hatodik életévét, az NEM jelenti automatikusan, hogy iskolaérett.
- Az iskolaérettség NEM egyenlő az „okossággal”.
- A fizikai állapot igenis fontos az iskolakezdéshez!
- Nem lesz egyetlen gyermek sem hátrányban ha később kezd, de hátrányt jelent számára ha „visszatartják” akkor is, ha egyébként ő már megérett a feladatokra.
Az iskolaérettség egy nagyon összetett fogalom. Magában foglalja a gyermek egész személyiségének a fejlettségét, a fizikai-, pszichés- és szociális alkalmasságot. Ha valamely terület fejletlen, akkor érdemes megfontolni a fejlesztés lehetősége mellett az évhalasztást.
Hiszek abban, hogy a szülőnél senki sem ismeri jobban a gyermekét! Az érettség megállapításához azonban hasznos az óvodapedagógusokkal, fejlesztőpedagógussal esetenként a pszichológussal egyeztetni, mivel a közösségben és „szakmai” szemmel merőben új tapasztalatokat és információkat nyerhetnek a gyermekükről.
A szakemberek az alábbi tényezőket mérlegelik, mikor javaslatot tesznek az iskolakezdés alaposabb vizsgálatára:
Fizikai alkalmasság: Az iskolakezdésig be kell következnie egy úgynevezett fejlődési ugrásnak. Ez a testméret „hirtelen” növekedésére is vonatkozik. Ideális ha a gyermek eléri a 120-130 cm-t és a 20 kg feletti testsúlyt. A fogváltás megkezdése az idegrendszer éréséről is egy visszajelzés, valamint az ülő- és állóképességről is árulkodik (csontosodás megkezdődése). Az elemi mozgások összerendezettsége (kúszás, mászás, lábujjhegyen járás, szökdelés páros-váltott lábon, fejemelés háton –hason stb) is szintén az idegrendszeri érettség egyik mérője, ahogyan a nagy- és finommozgások harmóniája is. Egy érett gyerek már a „helyes” ceruzafogásra is képes, és az is kialakult már biztosan, hogy melyik a domináns kézhasználat. A dominancia a teljes testre vonatkozik!, hiszen ha pl. a kéz és a lábhasználat ellentétes oldali, az a számolási készség gyengeségével járhat együtt. A jól működő látás és hallás hiánya szintén tanulási nehézséget eredményezhet (látótérkiesés, keresztezett szem- és füldominancia, lassú beszédhallás…). Hosszú még a lista, de ezekből is jól kitűnik, hogy az organikus háttér az egyik fő alapja annak, hogy a gyermek kudarcoktól mentesen kezdhesse a sulit.
Pszichés alkalmasság: Az iskolaérett kisgyereket érdekli a suli és a tanulás. A játékaiban rendszeresen megjelenik, nagyon igényli a FELADATot. A rá bízott feladatokban kitartás jellemzi, motiválja őt a feladat leküzdése feletti öröm és büszkeség, ami akkor is hajtóerő számára, ha közben nehézségeket kell megoldania. Ez eredményezi a kudarctűrő-képesség fejlettségét is, ugyanis van/lesz olyan, ami nem sikerül vagy nem elsőre sikerül. Fontos, hogy megtapasztalja, tudja, hogy hibázhat, de ez nem szegje kedvét! Elengedhetetlen képesség a türelem. Ez néha nekünk, felnőtteknek is komoly kihívás, de éppen ezért tudjuk, mennyire fontos a mindennapi életben. A szabálytudat szintén fontos tényező az iskolai létben, a világos keretek és a következetesség ezt (is) támogatja.
A társaihoz való alkalmazkodás, az együttműködés képessége jó esetben az ovis évek végére kialakul. A közösségben elfoglalt szerepe és a társas együttlétben megélt élmények erősen befolyásolják az iskolai teljesítményt. Baráti kapcsolatok híján a gyermekünk magányossá, szomorúvá válik, esetleg indulatossá vagy az „osztály bohócává” válhat.
Mindezek után pedig természetesen az sem mindegy, hogy milyen kognitív készségekkel bír a csemete. A Kognitív érettség legfőbb elemei a
- problémamegoldó gondolkodás : az önálló munka alapfeltétele. Ha túlzottan „védik” vagy túlóvják a gyermeket, esetleg nincs otthon rá szabott feladat, akkor gyakran nehézséget jelent a helyzetek értékelése, a döntés, a több megoldás keresése.
- Beszédkészség: Jó, ha egy képről vagy témáról tud mondani néhány összefüggő mondatot. A megfelelően fejlett beszéd alapozza meg az írott beszéd kialakulását. Ennek fejlesztése is láthatatlan módon a családban történik, hiszen a gyermek véleményét meghallgatjuk, mesélünk, „partneri” beszélgetést folytatunk.
- Általános tájékozottság: fentiekből adódik. A családban és az óvodában megszerzett ismeretek birtokában tájékozott a gyerek a közvetlen környezetével kapcsolatban (család, lakhely, évszakok, napszakok stb.). Az új ismereteket nem tudják elhelyezni egy hiányos fogalmi rendszerben!
- Emlékezet: Az emlékezetnek több összetevője szükséges az eredményes tanuláshoz, felidézéshez (vizuális, mechanikus, késleltetett, auditív, hosszú távú, ritmusos …). Ezek mindegyike a játék és tapasztalás során alakul és fejlődik.
- Figyelem: talán az egyik legnagyobb próbatétel egy kisember számára. 20 percig fenntartani az érdeklődést nagyon nehéz, de szükséges. A tanórák pedig a legtöbb iskolában még mindig 45 percig tartanak, sőt kisebb megszakítások mellett is 4x-5x 45 percről beszélünk. És akkor még nem ejtettünk szót a házi feladatokról és a délutáni elfoglaltságokról. Ezek mindegyikén fegyelmezett magatartást, csillogó szemeket és töretlen figyelmet szoktak elvárni.
- A többiről csak említést teszek: térérzékelés, téri tájékozódás, vizuális megfigyelőképesség, reprodukáló képesség térben és síkban, soralkotási képesség, Gestalt látás (rész-egész), iránykövetés képessége, szem-kéz koordináció, alak-háttér biztos megkülönböztetése, átfordítási képesség, anyanyelvi érettség, elemi gondolkodási műveletek, analizálás-szintetizálás…
Ugye milyen nehéz iskolaérettnek lenni?
Én mégis arra biztatom Önöket, hogy ne aggódjanak! Előbb-utóbb minden gyerek megérik az iskolára! Azonban minden gyerek érzi azt, ha anya és/vagy apa félelmekkel telve beszél az iskoláról, esetleg túlzásokba esnek a „felkészítéssel”. Az óvodás évek középpontjába a játéknak KELL állni, az alsó tagozatban a játékosságon keresztül lesznek képesek elképesztő mennyiségű ismeret elsajátítására. Az iskolakezdéssel kapcsolatos döntés és természetesen az ezzel együtt járó felelősség a szülőké, DE nincsenek egyedül, kérhetnek segítséget! Egyeztessenek az óvodapedagógusokkal, fejlesztőpedagógusunkkal, de engem is kereshetnek bizalommal.
Valu Tünde- óvodapszichológus
Az alábbi – tájékozódó jellegű - kérdéssor megválaszolása segítségükre lehet abban, hogy reális képet kapjanak gyermekük fejlettségéről:
- Eléri –e a gyermekem a 120-130 cm-t?
- Elindult már fogváltás?
- Tud cipőt kötni?
- Rendelkezik helyes ceruzafogással?
- Nem okoz neki gondot a helyesen kivitelezett: kúszás, mászás, lábujjon- sarkon- talpélen járás, szökdelés páros- és egy lábon?
- Milyen az egyensúlyérzéke? Képes a vonalon biztosan járni? Tálcával „pincéreset” játszani?
- Ismeri, meg tudja nevezni, mutatni a testrészeit?
- Rendelkezik kialakult dominanciákkal?
- Szemtorna során a fej elmozdulása nélkül képes kivitelezni a feladatot?
- El tudja különíteni a jobb és bal irányokat?
- Helyesen tudja használni a névutókat?( alatt, fölött, mellett, mögött…)
- Képes mozdulatokat, mozdulatsort leutánozni?
- Képes alakokokat térben (építés) és síkban (rajz) leutánozni?
- Képes mintát, sormintát követni?
- Megfelelő a szem-kéz koordinációja (sikeresen tud célba dobni)?
- Biztosan képes megkülönböztetni az alakot a háttértől? Egymásra rajzolt tárgyakat meg tud nevezni, vagy meg tudja különböztetni egy képen mi van előrébb és mi hátrébb?
- Képes szortírozásra akár több szempont figyelembevételével?
- Az azonosságon túl képes a különbözőségek megtalálására?
- Különböző hangokat, hangzásokat képes megkülönböztetni?
- Egy képen képes megtalálni apró részleteket? (rész-egész viszony)
- Amit szétszedett, azt képes össze is rakni?
- Képes arra, hogy az egyik érzékszerven nyert információt másik csatornára fordítsa? Pl a hallott mese illusztrációja, a pontos részletek megjelenítésével.
- Képes arra, hogy érzelmeit árnyaltan fejezze ki?
- Képes arra, hogy meghallgasson másokat?
- Tud várakozni? Türelmes?
- Igényli a kortárs kapcsolatokat? Tud együttműködni másokkal?
- Konfliktusainak megoldását megpróbálja egyedül?
- Milyen szinten áll az önellátásban? Tud öltözni, vetkőzni, mosdót használni helyesen, tisztán, étkezni?
- Kudarc esetén újra próbálkozik?
- Érzelmeit adekvát módon fejezi ki? Az érzelemkifejezés és annak intenzitása helyhez, helyzethez illeszkedik?