Szerző: Valu Tünde, pszichológus, művészetterapeuta
2025.június
Az óvoda megkezdése olyan közösségi élmény, amely hosszabb távon hatással lehet egy gyermek érzelmi, szociális és kognitív fejlődésére. A beszoktatás időszaka sok kisgyermek számára kihívás, hiszen el kell szakadnia az elsődleges „szeretet-kapcsolattól”, és egy ismeretlen, új közegben kell boldogulnia. Szülőként ebben a folyamatban kiemelt szerepünk van: a támogató hozzáállás, a megfelelő információk átadása és a közösen eltöltött, tudatos nyári időszak mind hozzájárulhatnak a sikeres óvodakezdéshez.
Az első lépés a felkészülésben, hogy gyermekünk érzelmi biztonságban érezze magát – elsősorban velünk, szüleivel való kapcsolatában. Ha megtapasztalja, hogy érzéseit meghallgatjuk, elfogadjuk, hogy jelen vagyunk a nehézségekben, akkor nagyobb valószínűséggel tud más felnőttekhez – például az óvodapedagógusokhoz – is bizalommal fordulni. A nyári hónapokban tudatosan teremtsünk lehetőséget az együtt töltött időre: közös játék, meseolvasás, egyszerű házimunkák végzése kiváló lehetőség a kapcsolódásra.
Mit és hogyan mondjunk az óvodáról?
Gyakran kérdés a szülők részéről, hogy mennyire „készítsük fel” a gyermeket. Fontos, hogy valós, de életkornak megfelelő információkat adjunk át:
- „Ott sok kisgyerek lesz, akikkel játszhatsz, mint a játszótéren.”
- „Lesz ott óvó néni, aki segít, ha valamire szükséged van.”
- „Anyával vagy apával reggel elbúcsúzunk, de délután érted jövünk – mint amikor pl a nagyiékhoz mész”
Kerüljük a fenyegető vagy manipuláló mondatokat, és ne keltsünk hamis illúziókat sem – a cél, hogy a gyermek reális képet kapjon, miközben biztonságérzete megmarad.
Játékos felkészítés – az élmény szintjén
A játék a kisgyermek nyelve, ezen keresztül tudja feldolgozni a belső világában zajló változásokat. Az óvodára való felkészülés is lehet egy „nagy közös játék”. Néhány ötlet a mindennapokra:
- „Óvoda otthon” szerepjáték: Játsszák el az óvodai nap eseményeit! Pl. reggeli búcsú, körjáték, ebéd, alvás, hazamenetel. Használjatok plüssöket, építőkockákat, rajzeszközöket, és engedje, hogy a gyermek is irányítsa a történéseket.
- Óvodás társasjáték: Készítsenek közösen egy egyszerű társast, amelyben az egyes mezők valamilyen „óvodai” eseményt jelentenek ( Egyedül vetted át a cipődet, lép előre kettőt, nagyot aludtál, kipihented magad fuss előre négyet…). Ez segíthet helyzetek feldolgozásában.
- Mesekönyv saját történettel: Rajzoljanak együtt egy mesekönyvet, amelynek a főhőse óvodába készül. Beszéljék meg, mit érez, mit vár, mitől fél, és hogyan oldódik fel a történet. Nem szükséges a gyermek saját nevét használni vagy nagyon „direktnek” lenni, sőt!
- Sétáljanak el az óvodához, figyeljék meg az óvodai életet (ügyeleti időben is vannak gyerekek). Igy van lehetősége ismerkedni a hellyel és az óvoda környezetével.
Napirend és önállóság – gyakorlatias szempontok
Az óvodai nap strukturáltabb, mint az otthoni élet. Érdemes már nyáron elkezdeni, következetesen bevezetni a napirendet:
- Reggeli ébredés, közös étkezések, fix időpontokban.
- Délutáni pihenő, még ha nem is alvás formájában.
- Önállóság gyakorlása: öltözés, kézmosás, cipőfelvétel, vécéhasználat – ezek önbizalmat adnak a gyermeknek, és csökkentik a feszültséget az óvodában.
Nem baj, ha még nem megy minden zökkenőmentesen – a gyakorlás célja nem a tökéletesség, hanem az ismerkedés.
Meseajánló az óvodakezdéshez
A mesék segítik az azonosulást, az érzelmek verbalizálását és a belső megnyugvást is:
- Bartos Erika: Bogyó és Babóca óvodába megy
- Stephanie Blake: Nem megyek óvodába!
- Pásztohy Panka: Pitypang és Lili – Óvodás leszek
- Julia Donaldson: Az én óvodám
- Zdeněk Miler: Kisvakond óvodába megy
- Szepes Mária: Pöttyös Panni
- Kiss Judit Ágnes: Babaróka ajándéka
- Farkas Nóra: Összeköt a szeretet
- Patrice Karst: A láthatatlan fonál
- Kajsa Gordan: Kifli kutyaoviba megy
- Vadadi Adrienn: Ákos óvodába megy
Ezek a könyvek segítenek elindítani a beszélgetést, és gyakran megnyugtatóbbak, mint bármilyen „magyarázat”.
Ha nehéz a beszokás
Fontos, hogy a gyermek minden érzése érvényes – a félelem, a düh, a sírás mind természetes részei lehetnek az elválásnak. Ne bagatellizáljuk, inkább tükrözzük vissza:
„Látom, most nehéz elbúcsúzni, adjunk egymásnak egy nagy ölelést”
A biztonságos kapcsolat megtartása és a fokozatosság a kulcs. Az óvodapedagógusokkal egyeztessenek a beszoktatás folyamatáról, hiszen minden csoport más, ahogyan minden gyermek is már érzelmekkel érkezik. Az is teljesen normális, ha a gyermeknek több hétre/hónapra van szüksége, míg valóban otthonosan mozog az óvodában. Az első ovis év tulajdonképpen a beszoktatásról, és a saját autonómia megtapasztalásáról szól. Sokszor a beszoktatási folyamat megakad, és újraindul, hiszen a közösségbe kerüléssel az immunrendszer is fokozott terhelésnek van kitéve, gyakoriak a megbetegedések.
Szülőként is készüljünk!
A gyermek érzékenyen reagál a szülő szorongására. Fontos, hogy mi is megdolgozzuk saját érzéseinket: a féltést, az elengedéssel kapcsolatos dilemmákat. Jó, ha erről beszélgetünk más szülőkkel, óvodapedagógusokkal, vagy akár szakemberrel – így mi is magabiztosabban tudunk jelen lenni ebben az új életszakaszban.
Az óvodakezdés nem egyetlen nap eseménye, hanem egy folyamat, amelyben gyermek és szülő együtt tanulnak elengedni, bízni, új kapcsolatokat kialakítani. Ha mindezt türelemmel, játékosan, szeretettel tesszük, akkor az óvodai évek valóban egy gazdag, örömteli időszakká válhatnak.