A szexualitás természetes megnyilvánulásai gyermekkorban
Akár kisbaba, óvodás, kisiskolás életkorról beszélünk, a gyerekek egészséges szexualitásának kialakulásában mindhárom szakasz fontos állomás.
A szexuális fejlődés a fizikai változásokon, érésen túlmutat, hiszen magába foglalja azt is, amikor egy gyermek a saját testével ismerkedik, megfigyel, érdeklődik mások teste és az eltérések iránt. Ismereteinek természete, hiteles tudása és a konvencionális viselkedésformák elsajátítása is a szexuális nevelés „feladata”.
A gyerekek szexuális tudását és viselkedését az alábbi tényezők határozzák meg: az életkor; a gyerekek megfigyelései (család, egyéb környezet megfigyelése) valamint a gyerekek tudása.
A kisgyerekek szexualitása (3 éves kor alatt)
A kisgyerekek általában természetesen „szemérmetlenek”, nyitottan érdeklődnek a saját, illetve a másik teste és annak működése iránt. Sokak szeretnek meztelenkedni, tapogatják, simogatják a nemi szerveiket. Mivel kíváncsiak, hamar felfedezik, hogy a test egyes részeinek érintése, ingerlése különösen kellemes érzéssel jár együtt.
Ebben az életkorban már lehet beszélgetni arról, hogy az, ahol megérinti magát, az „intim testrészünk”. Az intim testrészeinket nem érintheti meg bárki és mi sem érhetünk bárkiéhez. Ezeket a testrészeinket, még a legnagyobb melegben is elfedjük. Idézzük fel a strandon, vízparton fürdőző emberek látványát…
Az óvodáskorú gyerekek szexualitása (3–6 éves kor)
Ahogy a gyerekek egyre több időt töltenek a korosztályukkal (pl. az óvodában) a fiúk és a lányok mindinkább felfedezik a testük közötti különbségeket, szexuális kíváncsiságuk már a társaikra is irányul. Nemcsak saját testük ingerlését élvezik, de örömmel játszanak olyan játékokat ‒ például doktorosat, papás-mamást ‒, amelyek során megérinthetik, megpuszilhatják, megsimogathatják egymást, eljátszva egy-egy szerepben a felnőtt kapcsolatokat.
Az óvodások már egyre inkább tisztában vannak a szexuális megnyilvánulások „szabályaival” és gyakran feszegetik is ezeket a korlátokat a viselkedésükkel vagy szavakkal, például „csúnya” beszéddel, kaki-pisi viccekkel. Az életkorukból adódó természetes kíváncsiságuk miatt sokat és sokszor kérdeznek, például „honnan jön a gyerek?”, „miért különböznek a fiúk és a lányok?”
Segít ilyenkor, ha van otthon olyan „testünkről szóló” könyv, ami egyszerű ábrákkal, rajzokkal mutatja meg a különbözőségeket. Semmiképpen ne anatómiai részletességgel vesézzék ki a témát, de az adott életkornak megfelelően, természetességgel igyekezzenek nekik válaszolni. Az intim testrészekre vonatkozó ismeretek egyfajta belső kontrollként működnek, jó esetben az egészséges szemérmesség is kialakul.
A kisiskolás korú gyerekek szexuális fejlődése (6‒12 éves kor)
6-7 életév végére a gyerekek már többet érzékelnek környezetük elvárásaiból, igyekeznek meg is felelni azoknak, ezért szemérmesebbek, tartózkodóbbak lesznek, elsősorban a felnőttekkel szemben. Ugyan az öningerlés (maszturbáció) és a szexuális játékok folytatódhatnak, azonban ezeket már általában elrejtik a felnőttek elől. A szexuális érdeklődés megnő, ezért tudatosan keresik az ilyen tartalmú képeket, a tévében, interneten, újságokban, stb. Rendkívül fontos ilyenkor a szülők aktív jelenléte, mert az érdeklődés kapcsán olyan tartalmakhoz juthat a gyerek, ami hosszútávon súlyos traumatizációt, szexualizált viselkedést eredményezhet.
A gyermekkori szexuális viselkedés néha több mint ártalmatlan érdeklődés. Ha ez a magatartás veszélyezteti a saját vagy más gyerekek biztonságát, jóllétét, az egy komoly jelzés arra, hogy a gyereket valamilyen formájú vagy tartalmú szexuális bántalmazás érhette. A szexuális bántalmazás nem csupán a fizikai abúzust jelent. Az is bántalmazó, ha a gyermek olyan tartalomhoz jut- akár akaratlanul is – ami nem az életkorának megfelelő, így annak a feldolgozására sem képes.
Szexualizált viselkedésnek tekinthető bármely viselkedés, amely:
- nem a gyerek életkorának megfelelő (például ha egy hároméves egy felnőtt nemi szervét szeretné megfogni, megpuszilni, arra kéri a felnőttet, vagy gyereket, hogy az ő nemi szervét simogassa)
- olyan intenzitású maszturbálás, ami már a hétköznapi tevékenységektől is elvonja a figyelmét pl. játék vagy mesélés, beszélgetés közben is ‒, vagy a fizikai intenzitás olyan nagy, hogy pl. kisebesedik a nemi szerve
- ha a rajzain megjelennek a szexuális elemek: pl. egyértelműen szexuális jelenetet ábrázol
A fenti összefoglaló természetesen nem teljes, csak iránymutatásként szolgál. Célom, hogy rávilágítsak arra, hogy az óvodáskori szexuális megnyilvánulások nagy része természetes, életkori sajátosságnak tekinthető, ugyanakkor rendkívül fontos, hogy a témáról otthon beszélgessenek, hiteles információt nyújtsanak a gyermeküknek, illetve szélsőségek esetén a tüneteket felismerjék.
Amennyiben e témában további kérdésük lenne, keressenek bizalommal valutunde@gmail.com címen.
Valu Tünde- óvodapszichológus